MÁRTÉLY – ALKOTÓTÁBOR

MIT TITKOL?

…nem volt itt fényűzés,

csak füstös kis tanyák

szuszogtak boglyák álmai fölött

s a csend, mely idevárt –

…mit titkol, mit takar, lusta lombok mögött

mit rejteget e kies tájék hangtalan nyugalma?

Ezüstös nyárfák büszke tornyai,

lehulló levelű nyarak esti hallgatása

mit susog lelkes híveinek?

Szerény, szürke füzek,

bozontos buckák erdős, vad világa

befonják álmaink –

Szerelmes, ki itt jár s itt járt,

e kócsag-röptű, lanyha, mély lapályban,

hol ecset szavára kel s szunnyad a nap,

de útja mindig szívig ér:

s ott marad –

Vajon, kié lesz ma a naplemente,

kié, e halk-szavú, csendes, büszke nyár?

Kié, az álmos, öreg, ferde fűz,

s kié a csónak, benne horgász, ki, épp, jelre vár –

Barnára halkul a fák közt az este,

átfolyik sűrűn a lila árnyakon,

a nap, vörös pír szegte ágyát keresve,

bágyadtan ring kicsit és a csend,… szétoson –

Álmokat szőnek a pipacsos rétek,

fehér füzek, szurkos, sötét csónakok,

álmukon, ezüst-kék, gazdag vetések,

az égre szórt, szelíd csillagok –

Megfestenék százszor s tán,’

százszor megfestették már:

nincs itt gazdátlan fa, se hullám-fodor,

csak nyár, nyár, nyár,

csak kék ég,

s oly mélyen ég a tiszta vágy:

festeni kell!

festeni kéne már –

Haranghy    

Nincs annál fontosabb eldöntendő kérdés, miszerint az Ember ÉGI vagy Földi lény? Sem a művészetben, sem az életben. Mi Mártélyon erre keressük a választ már 50 éve. Miért tart ennyi ideig a válasz keresése? Elárulom, nem 50 év óta foglalkoztatja az emberiséget a kérdés. Talán az emberré válás múlott ennek a kérdésnek a feltevésén. Ugyanis az ember Földi lény.

• Persze, hogy az!

De hitünk szerint vannak Égiek.

Kérdés, hogy tartozhatunk-e csak az Égiekhez – mi! – emberek!

Úgy vélem, tisztán égiek nem lehetünk SOHA.

• Akkor meg mire föl a kérdés?

Azért fontos föltenni mégis minden nap, minden percben mégis ezt a kérdést, mert ha nem tesszük, akkor végérvényesen földiek maradunk.

Persze a földi életet sem kell lebecsülnünk. Ott van a fű. Ott van a virágok szépsége, illata, a fák rendíthetetlensége, a madarak tolla vagy násztánca. – Vagyis szűkebb és tágabb környezetünk. – A világunk!

• Gyönyörű, teremtett és változó a világ egyszerre. Az ember azonban más.

Fel kellett tennie magában az ég és föld dilemmájának a kérdését, különben a többi lénnyel ellentétben az ember elaljasul. Az ember képes átalakítani a környezetét, képes elpusztítani mindent (önmagát is beleértve), ha a kedve úgy tartja. Egy tökéletes világot próbál a saját szempontjából még tökéletesebbé tenni, amivel mindent elront, elpusztít. Azzá teszi a világot ami ő maga: „csak por és hamu.”

A bölcsesség és hit valamiféle furcsa keverékében látták elődeink mindig is a túlélés, a felemelkedés esélyét. Keleten kialakult a szelíd illeszkedés, nyugaton az önmérséklet, alázat, tisztelet fogalma. Ilyen gyökerek kellettek a jutalmazó vagy éppen büntető Istenek egyszerű magaslatai mellett, hogy megmaradhassunk, életben maradjunk a földön. Néha azonban a jóra való törekvések nagyon gyengék. Ekkor mindig kell egy nagyobb figyelmeztetés, hogy az emberiség lássa az esetlenségét, kiszolgáltatottságát. Kellő önmérséklettel azonban a háborúk mindig elkerülhetőek lennének. Ezeket az elkerülő utakat meg kell keresni. Ez mindennapos, de hatalmas feladat. És ezek a keresgélések nem csak a lehetséges kiutak, hanem már a fölfelé vezető utak kezdete is egyben.

Fölfelé vezet az út biztosan, ha a földi ember nem a mennyiségi vagy birtokolható részét akarja a világnak az uralma alá hajtani, hanem az értékeket felmutatni. Az anyák tudták ezt jól

• régebben, akiknek fújta a szél a hajukat, s közben meséltek

- meséltek. Sárkányokról, szerencséről, gonoszról és jó tündérekről, de nem azok, akik majomszeretettel óvták mindentől a gyermekeiket.

Mert a tüskét meg kell tapasztalni. A követ fel kell emelni, a rendet helyre kell állítani. Sajnos ma jórészt elvettük a lehetőséget az anyáktól, hogy mindezt megtegyék.

• Mindent készen kapunk.

Elvettük magunktól a lehetőséget, hogy elemezzük, megértsük és szolgáljuk a világot. Pedig az útnak a világ megértéséig s a szolgálatáig minden perce gyönyörűség. A kész árucikkben nincs csak pénz és kényelem. Leltári tárgy lehet az árucikk, nem az én részem, nem leszek több általa. De harácsoló, pöffeszkedő vagy veszekedő embert sem láttam még boldognak. A földművest

• igen, a takarítónőt – igen. A tanítót és a tanítványát

– igen. Ők megéreztek valamit az ember igazi küldetéséből, így lehetőséget kapnak a boldogságra. Mert másért, másokért dolgoznak.

Persze a boldogsághoz vezető út nem könnyű, nem is jár automatikusan a katarzis. Az első lépés a boldogsághoz vezető úton a megtorpanás. Időnként meg kell állni, s körbe kell nézni. Számot kell vetni magunkkal, s a feladatainkkal ahhoz, hogy a helyes utat válasszuk, s később esélyt kapjunk a boldogságra.

Mártély egy ilyen helye a világnak. Alkalmas a megtorpanásra, alkalmas a szemlélődésre. Nincs itt semmi különös, csak egy kicsit megállt az idő. S ráadásul ez a megállás nem csak a mi épülésünket szolgálja. Azt is jelenti, hogy a természet is nézegetheti magát a tükörben. A friss levegőben, a törékeny napsütésben pedig érezzük, hogy szépnek látja magát. Pedig itt is van félreértés, harc, betegség, elmúlás, de mindez csak épp annyi, amennyi kell. Amennyi, elgondolkoztat, s terelgeti, alakítja a szemléletünket a JÓ felé. Az itt érezhető mikroklíma pedig bizonyítéka annak, hogy ezt a megpihenést, ezt a szemlélődést jóváhagyják az égiek.

Tedd meg ifjú barátom az első lépést!

• Illetve ne tedd!- Vagy ha teszed, merre és hova indulj?

Nehéz kérdések ezek mindenkinek. Egy biztos!

• Mártély segít!

Mindenkinek segít.

Ezért járunk ide már 50 éve rajzolni, festeni, agyagot gyúrni, mert kell nekünk ez a segítség. Ez a jubileum ezért olyan fontos.

A Képzőművészeti Szabadiskola bizonyíték arra, hogy igényünk van arra a bölcsességre, arra a hitre és szemléletre, amit Mártély mesél el önzetlenül mindenkinek.

• Álljunk meg egy pillanatra, s tegyük fel a kérdést.

Mert:

Nincs annál fontosabb eldöntendő kérdés, miszerint az ember Égi vagy Földi lény. Itt jó válaszra találsz – Barátom! – s ha eltelik újabb 50 év, akkor arról írj majd, hogy Mártély azon kívül, hogy kapcsolat az Égiekkel, egy működő, virágzó műhely is tudott maradni.

• Minden esélyünk megvan erre!

(Bányai Béla tanár)