Idén a két hét alatt 45-en fordultak meg a táborban, a szálláshely szűkössége miatt, időben rövid turnusokban. A tábornak továbbra is mentora, szakmai vezetője, mondhatni mindenese Bányai Béla festőművész, aki az érzelmi szálakon túl, töretlen kitartással akarja megvalósítani terveit. Az egykor országos hírnevű Mártélyi Alkotótábor, vagy Képzőművészeti Szabadiskola a Mártélyi Képzőművész Táborok Baráti Köre kezelésében van. Anyagi helyzete miatt évek óta nehézségekkel küszködő Alkotótábor, mintha kissé Hódmezővásárhely város látókörétől is messzebb került volna. A tábor 1965-ben alakult, amelynek Fodor József is alapító tagja és egyik vezetője volt. Az évtizedek során országos hírnévre tett szert, a szakmai tapasztalatszerzés tárházaként tartották számon.

Bányai Bélától, az idei 46. tábor zárónapján a régi időkről és a jövőről kérdeztük.

Bányai Béla: A Mártélyi Alkotótábor legszebb időszakában, ez még akkor volt amikor én mint a megyei rajzverseny egyik nyertese jutalomként jöhettem ide, 130 körüli létszám volt és ehhez még hozzá kell adni a korrigáló tanárok, kísérők, segítők számát, vagyis még legalább 20 főt. Katonai sátrakban laktunk, ez a terület teljesen tele volt. A tanulás és alkotás szünetében a szabadidőben focibajnokságok voltak, csónakversenyeket rendeztek, mondhatni hatalmas népünnepély volt itt. Szakmailag is erős volt a tábor: társművészeti programok, szakmai előadások voltak, sőt koncerteket is rendeztek. Ennek a tábornak akkoriban országosan elismert hírneve volt.

VH: Visszatér még ez az idő?

B.B.: Azon dolgozunk, nagyon remélem. Azt vesszük észre, hogy az országban sorra szűnnek meg az ifjúsági szálláshelyek, bezárnak az alkotótelepek. Nagy előnyünk, hogy készen van és nagyon szép lett ez a jelenleg 17 személyt fogadni képes főépület. Következnek a tábor többi, úgynevezett placcokon lévő házikóinak felújítása. Ha ezek is készen lesznek, újra 85 főt fogadó 3 csillagos remek, korszerű szálláshely lesz itt Mártélyon. Na és persze még a kisebb pénzűeknek ott a sátrazási lehetőség is.

VH: Ez eddig a „koszt és kvártély”, hátra van a művészeti tartalom...

B.B.: ...Azt tudom mondani, hogy őrizzük a lángot! Jelenleg szinte mindenki ingyen adja munkáját, tudását, szakmai tapasztalatait. Ha majd minden fogadókész állapotba kerül, nyáron lehet nagy tábort csinálni, akkor a művészeti életben jelentős alkotókat hívunk meg, akiket honorálni kell, de akik egyúttal növelik a tábor elismertségét. Megvannak a terveink, amelyeket meg kell valósítanunk az 50 éves évfordulóra.

VH: Nincs az még túl messze?

B.B.: Nincs! Sőt, már a 49. tábornak a régi dicsfényben kell megvalósulnia. És éppen az ötvenedik alkalomra kell kiteljesednie.

B.Sz.Z.
Vásárhelyi Hírek
2011. augusztus 11., csütörtök

A mártélyi szabadiskola ötlete először az 1960-as években vetődött fel: továbbképzés jelleggel fórumot szervezni Csongrád megye tehetséges fiatal amatőr alkotóinak. Az akkor kitűzött cél semmit nem változott azóta. A szabadiskola létrehozói, tanárai olyanoknak szeretnének útravalót adni, akiknek nincs lehetőségük főiskolán tanulni, illetve magasabb szintű képzésen részt venni. Az elképzelés annyira sikeresnek bizonyult, hogy Mártély immár harminchatodik alkalommal ad otthont az idősebb művészeknek és a szárnyait próbálgató fiatalságnak.
   A kéthetes tábor résztvevői – idén 40-50 főre számítanak – szabadon választott csoportokban végzik a szakmai munkát, Fodor József, Holler László és Neuberger István festőművészek irányításával. A szárnyaló fantázia formába öntésére, a gyakorlati elemek, az elméleti tudás fejlesztésére mind-mind lehetőségük nyílik a hallgatóknak. S a fiatalok mellett számos olyan résztvevő is akad, akik már az 1960-70-es években is látogatták a szabadiskolát. Ők hordozzák a tradíciót, s biztosítják a folytonosságot.
   A szakmai programok mellett a kikapcsolódás is biztosított, többek között a Molnár Dixiland koncertjének köszönhetően.
   A tábort a vásárhelyi Tornyai János múzeumban megrendezett kiállítás zárja, ahová szigorú elbírálást követően kerülhetnek be a szabadiskola alkotóinak képei.

T.Sz.
Vásárhelyi Mustra
2001. augusztus 2.

A 36 éve működő művészeti továbbképzés, szabadiskola mellett ennek támogatására, szervezésére létrejött egyesület jó és hatékony munkáját példázza az eltelt évek sikere, mely országos hírűvé tette, szerelmeseinek táborát kialakította, növelte. Az élet dolgaiba éppen a halál szólt bele, amikor új vezetőséget is választott az egyesület. A tagság az új tagok felvételét követően demokratikusan választotta meg vezetőit.
Fodor József festőművész elnök, Bányai Béla ügyvezető elnök, Holler László, Kakukk Tünde, Dömötör János, Hegedűsné Dékány Magdolna és Mráz János alkotják az új vezetőséget.

Terveik szerint még hangsúlyosabban, tettekkel kívánják bizonyítani támogatásukat, amelyhez korszerűbb, a jelen gazdasági helyzetben életképesebb formát is kívánnak találni. A jelenlévő dr. Erdélyi Miklós ügyvéd segítségét kérték a közhasznú társaság átalakulásának ügyében, melyhez a támogatás ígéretét meg is kapták, elősegítve ezzel is a jobb anyagi lehetőségek feltárását, melyet rendezvényeikhez kívánnak felhasználni.
A közgyűlés a jelenleg is tartó Mártélyi Képzőművészeti Tábor résztvevői elkészült képeinek megtekintésével, s a rájuk váró feladatok megbeszélésével zárult.

(gerhardt) 7nap/ 2001.

R. E.: Eddig nagyon szép évfordulóink voltak, de azt hiszem, ez a mostani nem egy nagy torta lesz. A 25. évfordulón egy hatalmas tortát szeltünk fel a tábor udvarán és meggyújtottuk rajta a 25 gyertyát. Az évfordulókra nagyon szép összefoglaló kiadványok is születtek, a 35 év alatt hármat adtunk ki, színes fotókkal, régi újságcikkekkel, dokumentumokkal. Ahogyan a hallgatók nehezen tudják előteremteni az anyagiakat, úgy nekünk is egyre nehezebb előteremteni azt az indulótőkét, amely ma már kb. 500 ezer forint. Ez ahhoz kell, hogy egyáltalán az első napot el tudjuk kezdeni. Két éve elindult egy támogatási rendszer, amely a hallgatók segítését tűzte ki célul. Ez nagyon előnyös a művész növendéknek, hiszen egy minimális összegért vehet részt a kurzuson és kaphat segítséget művészi előmeneteléhez. Vannak szegedi és vásárhelyi szervezetek, valamint magánszemélyek is, akik segítséget nyújtanak nekünk. Az idei tábor fedezet nélkül indult el és ha a végére sem tudunk összeszedni annyi pénzt, hogy maradjon a jövő évi kezdésre is, akkor bezárjuk kapuinkat, nem kockáztatunk tovább.
Tanulnak egymástól
Fodor József festőművész, a tábor egyik alapítója, korrektor tanára a programokról beszélt.
F. J.: Itt egy szó szerinti szabadiskola működik. A kezdőktől a haladókig mindenki talál magának feladatot, de ez nem iskolásdi. Természetesen vannak előírt keretfeladatok, de ezen belül mindenki szabadon mozoghat. A keretfeladatokat délelőtt végzik a tanulók, délután pedig szabadidős programok vannak, amikor újabb műveket kezdhetnek vagy folytathatják az elkezdettet. Természetesen elmehetnek csónakázni vagy strandolni is. Esténként pedig beszélgetések folynak szakmai és egyéb dolgokról. A munkában természetesen rendelkezésre állnak a korrektor tanárok, de ha valaki nem igényli a javítást, azt is tiszteletben tartják. A zsűrizéskor viszont komoly követelmények vannak, épp azért, hogy a kiállításra csak a legjobb munkák jussanak el. A hallgatónak kitüntetés, ha a tábor végén szerepelhet a műve a Tornyai János Múzeum falain, hiszen ott nem kisebb művészek alkotásait csodálták meg, mint Tornyai János vagy Endre Béla. A két hét alatt mindenki olyan technikával dolgozik, amilyennel egyébként is szokott, de természetesen kipróbálhat egy másik módszert is. Ennek megismerésében is szívesen segítenek a tanárok. Nincs megkülönböztetés a táborlakók között -- hogy profi vagy kezdő --, mindenki emberszámba veszi a másikat és sokat tanulnak egymástól is.
Maradandót alkotni
Már az első táborban is jelen volt -- igaz, tanulóként -- Czakó János, a Mártélyi Képzőművésztáborok Baráti Köre Alapítvány elnöke. Elmondása szerint az évek során megváltozott a hangulat, de lehet, hogy ezt csak a nosztalgia okozza. Reménykedik abban, hogy a jelenlegi hallgatóknak épp olyan kellemes a tábor, mint az egykori diákoknak. Az ide látogatók rendszerint szeretik a művészetet és ezt a szeretetüket akarják tökéletesíteni, hogy később maradandó műveket alkothassanak. Első alkalommal látogatott el a táborba Kozák Flóriánné, Nagy Rudolfné és Pongrácz György. Mindhárman hobbi szinten foglalkoznak a művészettel és szeretnének tanácsot, iránymutatást kapni az alkotásaikhoz. Szalay Pál már 1979 óta látogatja a képzőművészeti tábort és ennek köszönheti pályáját, hiszen festőművészként él. Ennek ellenére még mindig szívesen jön vissza az Alföldre, hogy feltöltődjön és újabb módszereket ismerhessen meg. Dr. Halász Géza karikatúrákkal foglalkozik, valamint könyvborítókat tervez. Szintén többször járt már a táborban és szeretne további ismereteket szerezni. A tábor érdekében egy honlapot is készített, melynek címe: web.matavnet.hu/martely. Pongrácz György főleg számítógépes grafikával foglalkozik, éppen ezért érzi kihívásnak a kézzel fogható művészet világát. A Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola augusztus 12-én a hagyományos zárókiállítással csukja be kapuit a Tornyai János Múzeumban.

Erdődi Bernadett
/promenad.hu/archivum/ 7nap/ 2000.

   - Az az igazság, hogy annyira jön magától ez a két hét, hogy nekünk csak az a feladatunk, hogy tudassuk, a feltételek az idén is adottak. Valahogy mindenkinek úgy mozog a biológiai órája, hogy tudja, augusztus első két hete Mártélyé. Az árnyas lombok alatt éppen egy női fejet "szobor" dr. Radosics Károly, aki tizenévvel ezelőtt óta jön el ide minden nyáron.
   - A társaság és a környezet vonz ide minden alkalommal, s az, hogy itt pihenve alkothatok. -

• Mennyire jó alkalom ez a mostani a nyugodt munkához?

   - Bátran mondhatom, hogy ideális, hiszen klímája, hangulata van azaz nagyon kellemes itt lenni. Csendesen, békében, nyugodtan lehet dolgozni. Nem is megyek más táborba, csak ide.
   - Pontosan nem tudnám megmondani hányadjára jöttem el, de először 1973-ban jártam itt. Egyszerűen megszoktam és megszerettem ezt a helyet - osztotta meg velem véleményét Tarpataki Károly. - Nagyon fontos az számomra, hogy a víz legyen a közelemben, pedig nem a halak, hanem a kos jegyében születtem. Tetszik, hogy a szárazföld, azaz a puszta és a víz egymás mellett található itt Mártélyon.

• Mit jelent önnek ez a két hét?

   - Feltétlenül feltöltődöm ez alatt az idő alatt. Most is dolgozni jöttem, mert odahaza már csak nagyon kevés időm marad az alkotómunkára. Mindebbe belesegít a remek társaság, mely tulajdonképpen országos baráti körré vált. Az év közben felgyülemlett vidám, vagy kevésbé vidám dolgokat is megosztjuk egymással, s mindenki tanul a másiktól, még akkor is, ha nem akarja. S nem tagadom, élvezetes úgy dolgozni, ha ott izzad az ember mellett a másik. Ilyenkor kevésbé akadályoz a saját nyűgöm, s ez újabb lendületet ad a munkához - mondja, miközben azt a képét szignálja, melyen halak víz alatti játéka látható.

A képzőművészeti szabadiskola talán leglelkesebb, de mindenféleképpen a legidősebb résztvevőjét az Esztergomból érkezett, és sok-sok éve minden nyáron Mártélyra jövő Berényi Lászlót is az ittlévők barátsága, a hely varázsa, no és a szülőföld közelsége vonzza.
   - Itt láttam meg először a napvilágot, a közeli Szentesen - mondja, miközben vázlatot készít a kis rajzokkal már majdnem teli jegyzetfüzetébe. Az előtte lévő lapon - ha jól látom - egy férfi mereng maga elé. - Nem ilyeneket készítek - látja meg pillantásomat -, hanem olyan képeket, mutat a háta mögé, ahol az emeletnyi mélységbe apró szögekre függesztve lóg az alkalmi, a vízpart felől is felfedezhető tárlat.

• Mióta festeget?

Jó hatvan éve, ha mindent összeszámolunk. Olajjal azonban csak néhány évtizede mertem először nekikezdeni. Előtte pasztellel vagy akvarellel dolgoztam. azért kezdtem el annak idején rajzolni, mert szerettem volna valamilyen formában kiélni megvalósíthatatlan vágyaimat ahogy a többi ember is. Csokonai azt írta: "Kit teremt magának a boldogtalan". Hát valahogy én is így voltam ezzel. Teremtettem magamnak valamit.

   A szabadiskola résztvevői vasárnap, azaz ugusztus 9-én 19 órakor újabb emléktáblákat avatnak a Festők Dombján. Ez alkalommal a táborhoz és Mártélyhoz is kötődő Füstös Zoltánnak, Juhász Sándornak és Kollár Györgynek állítanak emléktáblát.

Korom  András
Délvilág 1998.