1938-ban született Hódmezővásárhelyen ahol ma is él. A szegedi Tanárképző Főiskolán Major Jenő, Buday Lajos és Vinkler László tanította. A fővárosi Képzőművészeti Főiskolán Veres Sándor, Patay László és Balogh Jenő voltak a mesterei. Már gyerekként megismerkedett Mártéllyal, gyakran vonatoztak az ottani strandra. A tanárképzőt követően két évig itt lakott és tanított. Munkáin megjelenik az Alföld széles határa, a változó tanyavilággal. Arcmásain az itt élő emberek egy-egy típusa elevenedik meg. A képzőművészeti főiskolát már vásárhelyi tanárként végezte el. Aztán abbahagyta a tanítást, és teljesen a festészetnek adta át magát. Mártélyon és más hasonló táborokban érvényesíthette pedagógiai képességeit, hogy tudásával átsegítse a kezdő művészeket a kezdeti nehézségeken, és bizonytalanságokon. Számos hazai és külföldi tárlaton szerepelt alkotásaival. 1960 óta kiállító művész. Jelentősebb kiállítási helyszínei: Vásárhelyi Őszi Tárlatok, Délalföldi Tárlatok, Alföldi Tárlatok, Szegedi Nyári Tárlatok, Magyar Tájak, az Arcok és sorsok tárlatai, Szolnoki Festészeti Triennálé, és más országos kiállítások a Magyar Nemzeti Galériában, a Műcsarnokban, a Mezőgazdasági Múzeumban, és másutt. Külföldön: Zenta, Lodz, Jereván, Vallauris, Tokió, Berlin. Műveit a Magyar Nemzeti Galériában és más hazai közgyűjteményekben őrzik.

1938-ban született Budapesten. Ifjúkori élményei a Dunántúlhoz, Sopron környékéhez, a Balaton-felvidékhez kötődnek. 1952–1957-ig Tanítóképzőt végzi Sopronban, 1970–1972-ig Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát Szegeden. A rajzolás és festés alapjait Tolcsvai Nagy Géza szabad-iskolájában sajátította el. 1960 óta Hódmezővásárhelyen él, a vidéket hamar megszerette. 1967 óta vesz részt tanárként a Mártélyi Képzőművész Tábor munkájában. Hamar megszerette a tanyavilágot, a pusztát, Mártélyt és vadregényes ártereit. Egy személyben festőművész, tanár, vadász és mindenekelőtt természetbarát. Ezek a dolgok soha sem váltak külön benne. Élményei, vonzódásai alapvetően meghatározzák életmódját, világlátását, festészetét. Ennek lényege, igazat mondani, szépen. Festői témáit is elsősorban a természetből, a Vásárhely környéki motívumokból és vadászélményiből meríti. Természetelvű festő, aki konkrét tájélmények alapján dolgozik. Lazúrosan festett olaj- és tempera tábláin az alföldi táj motívumai jelennek meg a paysage intime szellemében. Vadászati témájú munkái és csendéletei is ismertek. Több alkotásával gyarapította a Városi Képtár gyűjteményét.

 1937-ben született Pécsett. A Képzőművészeti Főiskola festő (murális) szakán végzett 1961-ben, Papp Gyula, Szőnyi István, Hincz Gyula, Poór Bertalan és Fonyódi Géza növendékeként.

A főiskola elvégzése után Hódmezővásárhelyen telepedett le és azóta is ott él. Évtizedeken át végzett és végez művészetpedagógiai tevékenységet. Illusztrációkat készített szépirodalmi és természettudományos kiadványok számára, köztük az Élet és Tudomány és a Búvár c. lapnak. Művészetelméleti cikkeket publikált a Művészet és a Tisza táj c. folyóiratban. Jelentős a pedagógusi tevékenysége. A szegedi József Attila Tudományegyetemen és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán művészettörténetet oktatott. Egyik vezető tanára volt a mártélyi Nemzetközi és Országos Ifjúsági Képzőművészeti Tábornak, és a Szabadiskolának. Tíz éven át szerepelt előadásokkal a Zsennyei Nemzetközi Design Szimpóziumon. Szépirodalommal, novellaírással is foglalkozik. Festészetében a realista hagyományok folytatója. Témavilága az alföldi tájhoz, a tanyák világához kötődik. Elismert lovasképfestő. Alkotott enteriőröket, tájképeket, portrékat és figurális jeleneteket is. Olajtemperán kívül pasztellel, krétával dolgozik. Jelentékeny illusztrátori, grafikusi tevékenysége mellett dolgozott freskórestaurátorként, valamint környezeti arculattervek készítésével és díszlettervezéssel is foglalkozott.

1954-ben született Budapesten. 1974–79 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, mestere Kádár János Miklós volt. 1980-tól festészettel és grafikával foglalkozik. 1982-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját nyerte el, 1986-tól 88-ig Szőnyi-ösztöndíjas volt, 1987-ben a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díjával ismerték el művészetét.

Több külföldi városban (Amszterdam, Dortmund, Stockholm stb.) szerepelt munkáival. Tagja a Művészeti Alapnak és Szövetségnek. Hann Ferenc így méltatja: „Noha textil szakot végzett, a hetvenes évek végén rézkarcaival, litográfiáival hívta fel magára a figyelmet. 1985-től felhagy a szeriális grafikával, érdeklődése a festészet felé fordul. Falemezre festett képein a figuralitás és az absztrakció határán mozgó, alluzív figurák bukkannak fel. Munkáin kivételesen fontos szerephez jut a keret, melyet néha bordűrként használ, máshol a jelenet folytatódik a kereten, kivándorolnak a motívumok, megváltoztatva a téri viszonyokat. Kiváló kolorista.” (Férje Szabó Tamás, szobrász és festőművész.)

Általános iskolába Gyálon járt, ahol a rajztanára, Garai Anna szerettette meg vele a művészeteket. Ezután művészeti iskolákba járt, ahol kerámia készítőnek tanult. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségizett. Közben elkezdett járni a Mártélyi Szabadiskolába, itt ismerte meg Erdős Péter és Bányai Béla festőművészeket, akiktől megtanulta az akvarellfestés technikai alapjait. 12 évig kerámiakészítőként dolgozott egy kisüzemben, illetve önállóan. Most rajztanárként tanít a gyáli Bartók Béla Általános Iskolában, eközben az ELTE pedagógia szakán pedagógia szakos tanári és pedagógia szakos bölcsészdiplomát szerzett. 2007-től a Mártélyi Szabadiskola tanára lett, ott is az ifjúsági csoporttal foglalkozik, a fiatalokat vezeti be a mártélyi művészetszemlélet és az akvarellfestészet rejtelmeibe. Aktívan részt vesz a tábor vezetőségének munkájában.