1938-ban született Hódmezővásárhelyen. A Képzőművészeti Főiskolát 1962-ben Papp Gyula és Domanovszky Endre növendékeként végezte el. Ezt követően visszatért szülővárosába, ahol azóta is él. Először a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban tanított, majd a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán – utóbb, 1982-től tanszékvezetőként – végez művészetpedagógiai tevékenységet. A mártélyi tábor egyik legrégibb tanára (1967-). Rendszeres résztvevője az Alföldi és a Vásárhelyi Őszi Tárlatnak. Tagja a Művészeti Alapnak és a Képzőművészek Szövetségének. Munkácsy díjas alkotóművész. Művészete a vásárhelyi és alföldi népélet iránt elkötelezett. Az átalakuló tanyavilágot, a változásban lévő életformát újszerűen jeleníti meg. Tiszteli a vásárhelyi képzőművészeti hagyományt, de formailag nem követője senkinek. Újszerű vizuális rendszert alakított ki képein, egységes látványba fogja a tér- és idősíkokat. Síkszerűen fogalmaz, dekoratív és konstruktív szemlélet jellemzi. Sajátos szimbólumrendszert teremtett, ennek elemeit montázsszerűen rendezi el jórészt temperával készített képein. A 70-es évek második felétől a szimultaneizmus, a geometrikus absztrakció, az op-art eszközeivel is él. A 80-as években ikonszerű elrendezést is alkalmaz művein. Vonzódik a monumentalitáshoz, több muráliát készített.

Neuberger István festőművész, művésztanár Tatán született 1953. június 23-án, és a közeli Bajon nevelkedett. Most Budán lakik és alkot. A tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskolában kezdett rajzolni, azután az ottani Művelődési Központban folytatta művészeti tanulmányait. Volt esztergályos, műszaki rajzoló és tanított általános iskolában is. A Képzőművészeti Főiskolán Gerzson Pál Munkácsy-díjas festőművész volt a mestere. 1979-ben diplomázott festő szakon, és 1981-ig művésztovábbképzős volt. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. 1985-től a budafoki Nádasdy Kálmán Művészeti iskola tanára. 1990-től a budafoki Mészáros László Művészeti Egyesületben is festő és grafikus tanár. Rendszeresen állít ki egyéni és csoportos tárlatokon, munkáit múzeumokban és magángyűjteményekben, itthon és külföldön is láthatjuk. 

/Urbán Beatrice/

Bányai Béla 1955-ben született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnáziumban végzett középiskolai tanulmányok után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerzett rajztanári oklevelet. Alkotó munkája mellett a Tarjáni Általános Iskolában végez művészetpedagógiai tevékenységet. 2000- tõl a Mártélyi Képzőművészeti Tábor vezetője.

Alkotói világát a szűkebb haza képezi: tájképek, utcarészletek jelentenek számára ihletõ forrást. Ezeket az élményeit írja át, teremti újjá rá jellemző finom, párás, ködös, sejtelmes árnyalatokban. Festői világának átszellemítettsége a misztikus realisták körébe sorolja. Egyben azonban a romantika sem teljesen idegen tőle. Mindez Caspar Friedrich és Camille Corot nevét idézheti fel munkássága ismerőiben.

Fentiekben vázolt egyéni megjelenítésmódja sajátos színfolttal gazdagítja a vásárhelyi művészet változatos egészét.

/Dömötör János/

1970-ben született Hódmezővásárhelyen, ma is itt él és dolgozik. Festészetére hatással van az alföldi táj, a kisváros hangulata, a Tisza, annak holtágai, a fehér falú tanyák, de különösképpen az itt munkálkodó ember, azon belül az átlagtól eltérő karakterek.

Szakmai tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Pedagógusképző Karán festő szakirányon végezte, majd ugyanitt Vizuális környezetkultúra tanári egyetemi diplomát is szerzett. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, illetve a magyar Képző és Iparművészek Szövetségének is. Jelenleg a Péczely Attila Művészeti Iskola képzőművészeti tanáraként dolgozik, nyaranta a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskola munkájában vesz részt mint korrigáló tanár. Munkáival rendszeresen szerepel az országos tárlatokon (Vásárhelyi Őszi Tárlat, MAOE, MKISZ rendezvények stb.) melyeken több alkalommal is díjazásban részesült. Festményei magán és közgyűjteményekben, bel és külföldön egyaránt megtalálhatóak.

Munkácsy díjas szobrászművész

1952-ben született Budapesten. 1979-ben diplomázott a budapesti Iparművészeti Főiskolán üveg tanszakán. A diploma óta kizárólag képzőművészettel foglalkozik. 1986-88 között Derkovits ösztöndíjas volt. Tagja a MAOE-nak, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. 1999-ben Szentendrén, a Szamárhegyen épített műtermes lakást, azóta ott és Budapesten, a Százados úti művésztelepen dolgozik. 2000-ben Munkácsy díjas lesz. Tizenhét éves korától kiállító művész. Bár munkásságában a szobrászaton van a fő hangsúly, festményei, grafikái is a legjobbak sorába emelik. Alkotásainak egyetlen témája az emberi test; az, hogy a mozdulat, a gesztus hogyan tükröz lelki, érzelmi állapotokat.

Wehner Tibor a következőképpen jellemzi a pályaképet: „Reneszánsz alkat. A szobrokban, az olajképeken, a grafikákon megjelenő alakok félbemaradt, irányultságot nem sejtető mozdulatai, az akciókban és a mozdulatlanságban megragadott testek, a vérbő plaszticitás és a mély tüzű kolorit, a feszültséggel áthatott valóságos és illúzió-tér hol felkorbácsolt szenvedélyek tolmácsolói, hol a fennkölt nyugalom, a fenséges humánum eszmeiségének közvetítői...”

Főiskolás kora óta szerelmese Mártélynak, mely tény csak látszólag nem mutatkozik meg munkáiban. Felesége Makó Judit, festő és grafikus művész.